Óvónéni
Az óvónénik az emberek női egyedei közé tartoznak, és mint a gyengébb nem acélkockái vannak számon tartva.
Léteznek óvóbácsik is, de ők az erősebb nem gyengébb egyedei közé tartoznak, habár ez nem tudományosan bizonyított tény. Valószínűsíthető, hogy – mivel ugyanazt a kőkemény kiképzést kapják, mint a női egyedek –, még keményebbek is lehetnek az átlagos hím egyedeknél.
- De most nem róluk van szó.
Küldetésük[szerkesztés]
Az óvónénik egy roppant nemes feladatra kárhoztatnak. Az ő feladatuk ugyanis az idegtépő, undorító, kegyetlen és szemtelen kölkökre vigyázni, amíg kedves anyukájuk shoppingol, kedves apukájuk meg a kocsmában mulatja az időt. Nem beszélve a folyton síró lányokról, a lehetetlen bérezésről és még sorolhatnánk.
Megjegyzés: Ezt a valósághű leírást egyenesen egy óvónéni szolgáltatta nekünk.
Kiképzés[szerkesztés]
Természetesen ahhoz, hogy óvónéni lehessen az ember, jelentős elvárásoknak kell megfelelni. Elsőnek egy fizikai teszten kell megfelelni (hogy tudjanak bánni a kövérebb gyerekekkel is), aztán egy monotonitástűrő teszten kell átesniük (120 órás dokumentumfilm arról, hogyan rotyog a tejbegríz), majd egy figyelemteszt jön (Mari néni, Józsika már megint átmászott a kerítésen!), végül pedig egy 565 kérdéses pszichológia teszttel (Ön el tudná viselni, ha egy 120 centis ember minden nap bokán rúgja?) zárul a felvételi. Természetesen eközben a procedúra közben rengeteg jelölt elbukik...

Miután a megmaradt néhány százalék sikeresen teljesítette az utolsó kritériumokat is, kezdetét veszi a 64 hetes alapkiképzés. Eközben olyan alap dolgokat tanulnak, hogy hogyan főzzenek túlfőtt spagettit, hogyan amputálják le[2] kezeljék le Józsika elfertőződött lábát, hogyan találják meg a homokozóban eltemetett Ödönke pontos tartózkodási helyét, mielőtt megfullad a kis drága, vagy éppenséggel mit tegyenek abban az esetben, ha egy kiskölök éppen meg akarja magát fojtani egy darab – a kreatív kézműveskedéshez biztosított[3] – fonállal.
Ez alatt az időszak alatt a legtöbb óvónéni folyamatos fizikai és pszichikai stressznek van kitéve, alig alszanak, és különösen ingerlékenyek. Ezért is kötelezik őket a formaruha viselésére ezen időszak alatt. A puritán stílus még jobban elmélyíti a szakma iránti elköteleződésüket.
Miután véget ér a képzési időszakjuk, speciális intézményekbe, úgynevezett óvodákba kerülnek beosztásba. És rájuk eresztik a gyermekhadat, akik az évek alatt kőkeménnyé edzik az acélos nőket. Ezen szakmában az ember holtig tanul.
Kinézetük[szerkesztés]
- Az óvónénik minden esetben nők. Ez teszi őket igazán félelmetessé.
- Ijesztő vigyor (a gyerekek megnyugtatásához[4])
- Mézes-mázas hang (
az ellenséga gyerekek becserkészéséhez) - Kisgyerekek láttán ösztönös kényszer gügyögő beszédre (ezt kőkeményen beléjük nevelték)
- Puritán öltözet (semmit a szemnek, semmit a kéznek)
- A folyamatos stressznek köszönhetően iszonyú gyorsan öregednek, gyakran van ősz hajuk, és testesebb alakjuk.
Felszerelésük[szerkesztés]
Az óvónéniknek, ahhoz képest, hogy állandó harcban vannak a fiatalabb generációkkal szemben, felháborítóan kevés eszközt biztosítanak a túléléshez. Pusztán emberkezelő képességükben és a fizikai erejükben bízhatnak a csatatéren. Ehhez emberfeletti állóképességre és emberismertre van szükségük.
Helytállásuk példamutató, és gyakran hívják őket meg katonai kiképzőtáborokba felügyelőknek.
A honvédelmi miniszter több utalást is tett rá, hogy szeretné zászlóaljba, a Magyar Honvédség kötelékébe integrálni az óvónéniket.
Pályafutásuk[szerkesztés]
Iszonyú nagy befolyásoló tényezővel bírnak a társadalom felett. Mivel minden egyes felnövő generációval találkoznak és érintkeznek, nagyban befolyásolják a világ sorsának alakulását. A Független Nemzetközi Óvónénik Szervezetét (FNÓSZ) a világ leghatalmasabb tömegbefolyásoló szervezetének tekintik, amely túlmutat a Szabadkőmüvesek tevékenységén is. Természetesen nem találtak bizonyítékokat arra, hogy ez a szervezet valóban létezik-e, de hát a nyilvánvaló az nyilvánvaló.
Sajnos azonban a legtöbb óvónéni gyorsan megöregszik, és riasztóan magas az korai elhalálozási ráta.
Továbbképzések[szerkesztés]
Miután jó néhány évet lehúztak a szakmában, a legtöbbjüknek lehetőségük van továbbképzésben részt venni, és a lehető legkülönfélébb területeken elhelyezkedni. Nincs még egy szakma, amely ennyire jó ugródeszkának igérkezik, mint az óvónénieké.
Különösen jó kapcsolatot ápolnak a nagymamákkal is mint azokkal a személyekkel, akik első kézben foglalkoznak a kis anyaszomorítókkal. Hiába, a mai generációk már nem képesek annyi időt eltölteni csemetéjükkel, mint amennyit el kéne...
![]() |