Ajtony vitéz
Ajtony vitéz (Balmaz, 93..? - Halmaz, 97..?), magyar vezér.
A 10. század körül élt fővitéz volt. Nagy hatást gyakorolt a századra, főleg, mert sorba karóba húzatott mindenkit, akit csak ért. Nevét azóta se feledik.
Ez a mondás maradt fenn róla az utókor okulására:
„Édes fiam Ajtonyi, legyél má' két ajtónyi”~ Sámán
Életpályája
Életéről meglepően sok adat maradt fent, amin nem lehet csodálkozni, mert ő találta fel a kódexeket.
Apja a Galahada fővezére volt és végigtiporta a földet, mint Árpád, bár sose találkoztak. Anyja hirtelen döntés eredménye volt, ugyanis a háremben mindig több nő volt, mint kellett. Így mikor Galahada rábökött, hogy Ma te jössz! eldőlt Ajtony vitéz sorsa. Egy keresztény nő volt a dajkája, aki titokban meg akarta keresztelni, de a víz olyan hideg volt, hogy a kis vitéz visítására összegyűlt az egész nép. Galahada hadúr a dajkát karóba húzatta és így Ajtony csak jóval később keresztelkedett meg, amikor már feltalálták az izzasztókunyhót és a melegvizet.
Harcolások
Nagyon koraérett típus volt, első harci tetteként megszületését tartják számon. Nagyon nehéz szülés volt, húzták és vonták. Miközben kidugta a fejét, a bába felborította a kumiszos vödröt és bokánrúgta a varázslót. A varázsló beütötte a fejét a sátortartórúdba, ami aztán az egész népre zuhant. A varázsló ideges zavarában jóslatot zengedezett. Így kiáltott fel: Aj, aj, Ajtony csődbe viszi Európát! Az senkit se zavart, hogy még nem volt Európa, de egy varázslónak tudnia kell, mi fog történni 500 év múlva.
A mondóka hatott és ő olyan gyorsan nőtt, hogy a sátorból mindig kilógott a lába. Eszesedett is, már ötéves korában birkabőrre rajzolta Európa térképét. A birkabőröket aztán megőrizték és így mindig tudták, hogy milyen vidékeket kell meghódítani. Néha persze eltévedtek és véletlenül más helyre mentek, de az se volt nagy baj.
15 éves korára sikerült minden testvérét és féltestvérét legalább kétszer fejbehúzni a láncos buzogánnyal[1], ezáltal nagy tekintélyre tett szert. Az is nagyon pozitívan hatott a többi vitézpalántára, hogy a bort úgy vedelte, mint más a kumiszt, persze ahhoz meg kellett a szőlővidékeket találni, de Ajtonynak ehhez különösen jó érzéke volt. Fiatal korában falta az asszonyokat, de csak egyet tűrt meg maga mellett huzamosabban, a boszorkányos tulajdonságokkal megáldott Aranykát. Aranyka esténként az égre nézett és így szólt. Valami ma éjfélkor történni fog. Még nem tudom mi, de jobb lesz vigyázni... És tessék, mindig így lett. Vagy őket rabolták el vagy ők raboltak, így működött a honfoglalás kora. A fogságba esett idegen rabok sose élték túl a halálukat, így nem népesedett túl a vidék, mindig volt elég nő és elég bor. Mire 17 éves lett, elfogytak a jósló birkabőrök, valami mást kellett csinálni. Ekkor találták fel a portyázást, aminek az volt a lényege, hogy csak olyan messzire nyargaltak el, hogy vacsorára mindig vissza tudjanak érni. Galahada azonban öregedett, már többször esett a ló túloldalára, mint rá, ezért megtette Ajtonyt vezérnek. Egy portyázás alkalmával egy ellenséges bitang kiragadta a lófarkas kopját Ajtony kezéből. Hű fegyverhordozója rávetette magát a gazra, de Aranyka, aki bőszen mellette lovagolt rákiáltott: Basztirici! Ha elvágod a torkát, az utóda nem találja fel az eszparonto nyelvet! Ajtony ránézett. Ez igaz, te gaz! Mentsd az irhád! Így menekült meg Konrád király, aki inkognitóban épp arra járt.
A szörényi görény legendája
A Galahada öreg atya kultusz csúcspontja fiának Ajtony vitéznek legendás csatája Szörénynél[2]. Ez egy fontos tényálladéka a történelemnek. Kimerítő portyázások és hadakozások után hamarosan kielégítő nagyságú területet foglalt el Ajtony a Szamos mentén, ahol hamarosan marcipán mezőket lengetett a szél. A Kőrös folyótól egész Erdély határáig az ő dicsőségét zengték. De mohósága nem ismert határt, még nagyobb birodalomra vágyott, amit azonban csak úgy tudott megszerezni, ha cselhez folyamodik.
Originál Esvány magyar király, mindennap kétszer követet küldött a megkeresztelkedés ügyében, ugyanis csak így engedélyezett volt, még néhány dombocskát. Ajtony azonban húzódozott, élénken élt még emlékezetében a hideg víz, amivel kiskorában nyakon öntötték. Aranyka kedvesen biztatta:Ideje van a dolognak Uram, mindjárt 28 éves leszel és elpatkolsz, ne mondja senki, hogy csak néhány évig voltál keresztény! Súlyosan nehezedtek ezek a szavak a vezér lelkére. Tudta, ezt a dolgot már nem halogathatja tovább. Meg kellett keresztelkednie, de úgy vélte, hogy csel segítségével talán kikerüli a dolgot. Különben is unta már az egy feleséget, a keresztelkedés pedig csak szentesítette volna a jelenvaló állapotot, amit Ajtony senkinek se kívánt. Főleg magának nem, mert Aranyka az utóbbi időben nem az eget kémlelte szorgosan hanem a kupa fenekére nézett. Ez önmagában nem lett volna baj, ha a magáét issza, de minden drága csepp, amit vitéz urunk elől[3] ivott el, végzetesen csökkentette Ajtony amúgy is egyre fogyó készleteit. A fősámán tanácsára utasította hű fegyverhordozóját Bódogot szerezzen hát be egy görényt, mert ő az éccaka azt álmodta vala, hogy ez menti majd meg minden bajtól.
Averzió
A monda szerint a görényt azonmód el is nevezte Parasztnak. A szerencsegörény gyakorta megszökött, ilyenkor Ajtony ekként kereste a szerény kis jószágot: „Megint hol a fenében van az a büdös Paraszt?!”
Paraszt azonban sajna nem vált be, mert Ajtony egy szép reggel arra ébredt, hogy a részeg Aranyka mellett a görény is részegen szuszog a lábánál; aki miután előbb felettébb gondos aprólékossággal telerókázta, ott az ágyon húzta a lóbőrt.
Ajtony néhány órán belül Parasztot belegyömöszöltette egy ivókürtbe[4], és új főtanácsadó sámánt kellett kineveznie, mert a régi némileg nehezményezte, hogy határozott idejű munkaszerződése egy szóval sem tért ki a karóba húzással kapcsolatos apróbb kellemetlenségekre.
Szeretett vitézünk az elkövetkező néhány hétben beszerzett még egy gödényt, egy kefekötőt, és egy katonatisztet, de a helyzet nem javult. Alkoholtartalékainak fogyása nemhogy mérséklődött volna, hanem tovább gyorsult. Tetézte a bajt, hogy Ajtony kezdett kifogyni az alkalmas sámán tanácsadókból, részint, mert többségük úgy állt, mintha nyársat nyelt volna, részint, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva hirtelen megszűnt a túljelentkezés az addig slágerszaknak tartott sámánképzőbe.
Béverzió
Valójában azonban a dolgok nem ekkép történtek. Miután hű fegyverhordozója Bódog, aki cseppet se volt boldog a feladattól, és megszerezte a görényt, a sátor sarkába húzódva vezérével titkos tanácsot tartott. Meg kell menekednem a keresztelkedéstől.- szólt Ajtony. Jó uram, mi történt veled, hogy eszperente nyelven hebegsz, már oly nagy a baj?-kérdezte kétségbe esvén Bódog. Bizony fiam, ha nem sietünk, oda minden, mit eddig szereztünk! Ezután megittak két kupa bort és gondolkodni kezdtek, de hiába nézték a görényt és a kupa fenekét, semmi, de semmi nem jutott az eszükbe. Nincs mit tenni, szólni kell a sámánnak!-javasolta Bódog. A sámán nyakonragadta a görényt, megvizsgálta a szőrét, megnyomkodta a hasát belenézett a szájába, majd a szemébe nézett. Imhol-e, a görény tudja a dógát, csak követni kell! Azzal elengedte a görényt aki futásnak eredt. Nyomás utána, legyen meg aminek meg kell lennie!-kiabálta a sámán. Ettől kezdve az események vészesen elszabadultak, mint Ajtony lova a csatában miután karddal a farára vágtak.[5] Elől rohant a görény, utána Ajtony vitéz majd Bódog. Közben Esvány követe a nádas szélén lapult, hátha történik valami. Történt is, a görény rohanvást beugrott a vízbe, utána Ajtony, követ és görög főpap ki a nádasból. Mire Ajtony levegőért kapva a víz fölé emelkedett, addigra a főpap már elmormolta a keresztelő szent szöveget, és Ajtony pogányból keresztény lett. Aj, aj, mi lesz vélem!-tépte csimbókos fürtjeit a vitéz, Oda minden, oda minden! De a sámán megvigasztalta: Édes fiam Ajtony, a hasznod kettős, íme a kutyabőr a három dombról, amit Esvány neked adományozott. Aztán Aranykától is megszabadultál, pogány nőt már nem tarthatsz. Nem elég ez most neked? Ajtony elrévedezett, örült a birtoknak, (volt rajta szőlő is), de szomorú volt a lehetséges kujonságok korlátozása miatt. Ugyan fiam, vigasztalta a sámán, mit izgatod magad, látod már meg is száradt rajtad a keresztvíz. Tiszta vagy, mehetsz a nőkhöz. Azzal hátbavágta és elirányította egy sátorhoz, ahol csodák csodájára hét tündérszép huri feküdt a kereveteken. Ajtony szeme kimeredt, Hogy kerültek ezek a jó nők ide? Bódog vihogni kezdett, a sámán pedig rákacsintott és így szólt. Itt vótak ezek má' jó uram, csak azt várták, hogy megmosakodj! Ilyen elit hurikat csak nem döntesz meg piszkosan? Ajtony végre felfogta miről van szó, jókedvében aztán feltalálta a dezodort és a kódexeket, így a híre fennmaradt mindörökre. Ámen.
A megvagyonosodás
Ajtony vitéz miután Esványtól megkapta a három dombocskát csak nem tudott nyugonni. A többnejek már megvoltak, de vágyott újabb majorokat birtokolni és végestel-vég szilaj lócsordákat. A házai körül is tartottak kezes lovakat, a lovakon kívül temérdek juh, ökör volt a tulajdonában, amik a Marosból ittak serényen. Innen ered az a mondás, ökör iszik egymagában! Anonymus folyton arra járt és mindent kódexbe vésett. Ajtony meg szedte a vámot a Marostól a Tiszáig. Esvány irigykedett a hét feleségekre, de Anonymus leintette vagy a feleségek, vagy a show és Esvány a só mellett döntött. Ajtony viszont ügyes volt, mert neki mindenből kijutott.
Gyalázatos halála és megboldulttá avatása
A legenda úgy tartja, hogy hasbalőtték egy cinegevadászaton. Nincs arról adat, hogy ez igaz-e vagy sem, az azonban bizonyos, hogy szinte azonnal belehalt. Egyes tudósok vélekedése szerint bizonyítja ezt önmagában az a tény is, hogy már régen nem él, és az is, hogy az eseményt megelőző percekben a sámánok azonnal megboldogulttá avatták.
Amikor Esvány király hírét véve, hogy Ajtonynak keresztelkedése ellenére hét ágyasa van, míg neki Esványnak, mint szintén vízbemártott heurisztikus testnek, csak egyet engedélyeztek; hadaival elindult, hogy igazságot tegyen. Ajtony élve megúszta a csetepatét, és udvartartásával még hónapokig bújkált, míg egy nap lakossági fel bejelentés[6] nyomán a keresésére küldött vadászsolymok rá nem bukkantak a táborára.
Esvány tanult hibáiból, és ezúttal nem egy reguláris hadsereget küldött Ajtony ellen, hanem csak egy kisebb taktikai egységet, amelynek tagja volt Kókány vitéz, Önkezével vitéz, Kunczány vitéz, valamint a nagy festő, Csüllengszemű Esvány. Az akció fedőneve cinegevadászat volt.
A csalitosban záptojásgránátot dobtak a gyanútlan vezér elé, aki ettől azonnal elkábult. Ekkor egyikük hátulról többször hasbaszúrta.[7] A merénylők dolgukat elvégzettnek, Ajtonyt pedig bevégzettnek tudván, azonnal hazatértek. Ajtony azonban igaz vitéz volt, feltápászkodott, és egészen a vezéri sátor bejáratáig vonszolta magát. Bemenni viszont már nem tudott, mert addigra már jurtányi ereje sem maradt. Hősies kiállására emlékezve az utókor a mai napig ajtonyállóknak nevezi a tróntermek bejáratánál kétoldalt posztoló katonákat.
Hiteles portréja nem maradt fenn, nem úgy, mint Petőfi Sándornak, amit viszont 1949-ben, a költő halála 100. évfordulójának tiszteletére tönkretett[8] egy restaurátor. [9]
- ↑ Talán ennek is köszönhető, hogy nem maradt fenn sok utalás öccséről, Ablakonyról...
- ↑ Szörényről azt kell tudni, hogy igen sok vitéz leventét adott hazánknak.
- ↑ Ezt onnan tudta, mert mindegyiküknek saját, névvel ellátott kupája volt. Ajtonyét például Jánosnak hívták.
- ↑ Egy füst alatt feltalálva a csőgörényt...
- ↑ Mivel nem indult, megpróbálták a lóval tenni ugyanezt. Így már hatott.
- ↑ Név szerint bizonyos Gyula volt az elkövető.
- ↑ Az ügyeletes sámán jelentésében ezért szerepelt az, hogy Önkezével vetett véget az életének.
- ↑ Erre ma azt mondanánk, hogy teljes képtelenség, de nem az.
- ↑ Escher Károly (1890 - 1966).