Babszem fajankó
„...még jó hogy vannak mesék”
~ Törpapa
„Ha mocorog a bab, az nem mindig zsizsik.”
„Ennek de gáz a vége!”
Csodaszép nyári reggel volt, ködbe borult a napsütötte zord táj, szikrázóan süvített a volkswagen passzátszél és csendesen szállingóztak a hópelyhek a strandoló napbarnitotta turisták oldalbordáira. Hol volt, hol nem volt, büdös volt, de nagyon.
Történt egyszer, hogy babrálhatnékja támadt egy háziasszonynak. Jött ment volt, de senki nem tudta úgy elkészíteni a babgulyást mint nő. Áztatta a tarkát, szemezgetett, kacsintgatott, hunyorított minden babra. Babra munka volt, de megérte a teketóriát. Kisvártatva babahang lepte be a szobát. Bába sem kellett ide, a baba kibábozódott a babból és üvöltött. Halkan ordítva. Mikor hazatért a férj, és látta hogy felesége Ilonka babusgatja a pólyát, hamar rájött hogy apa lett. Megütötte a guta, ott nyomban. Aztán felocsúdott, és rádöbbent, hogy ez mégsem megoldás, így hát, hangosan gondolkodni kezdett.
"Kész suviksz, dunsztom sincsen miféle fattya sarja a tarka bab babja. Gyerekem? Apa nem lehetek, csírát nem szórtam, spórám is szótlan. Bab Ilonát, keserves nyanyám nyomja nagyon gondja, babát ki nem hordja, így hát alkotá egyet nekünk? Óh, Babilon..."
És erre neje, hitvese, kedvese, lesütött pilláját felemelé, reátekintve így szólalt hozzá:
"Miva´?"
Erre a férj felbátorodván, átölelé családját. Édes pillanatok, babaillat, babszag.
Cseperedett a sarjnak farja, de csak mikrométernyit. Apró maradt, papírpénz nem mint a babszem. Jankónak hívták. Buta volt, mint a csök.
"Édsanyám, hallod, há´ én feleséget akarok de most, irgum-burgum, babázni akarok, beáztatni a babom!" noszogatta szelíden a kis Jankó anyját, kérlelve a kedves asszony tanácsát.
Az asszony, elgondolkodott kis apró fia kérésén és agyalt. Fiával ellentétben ő, nem volt buta csak bugyuta. Néha. Mit tehetett más? Lencsét hozott. A dolog bökkenője viszont az volt hogy a lencse eléggé makrancos volt, az asszony hunyoríthatott amennyit csak akart, szemezhetett, babrálhatta, de semmi nem történt.
Ez egy mese, csak szólok. Szóval itt minden megtörténhet. Meg is történt, jött az Enterprise. Spock hegyezte a füleit.
"Mi folyik itt te asszony? Jelentést kérek!" szólalt meg fennhangon a jóindulatú klingon a csomagtartóból.
"Ez az!" ordította el magát szelíden az asszony és noszogatta Spockot, hogy ugyan már, had teleportálják kis apró miniatűr fiát egy másik mesébe.
"Melyikbe akarja beleköptetni a babot?" bambult rá Spock értelmes lézertekintettel, arcizommozdítás nélkül. Mereven.
"Tudjam is én, küldjék a kis bableányba, biztos örülni fog neki." horkant föl az aszzony.
Így is lett, beletették babszem fajankót egy petricsészébe, aztán a teleportállóba. Spock benyomta a teleportációs gombot.
Happy endet akarsz? Ilyenkor? Hol élsz te, a mesékben? Hát persze hogy felrobbant a bab. Hunyd le kis babszemed, aludni szenderegj, lágy mese után, jó éjszakát kívánok.