Hogyan utáltassuk meg magunkat gyermekeinkkel?

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gorillatrans.gif Hogyan csináld? 
Ez a szócikk része az Unciklopédia Csináld magad! sorozatának. Nézd meg a többi tanácsunkat is!
Nem fogod megbánni!


Figyelem! Ezt a szócikket kizárólag az Unciklopédia hatósugarán belül szabad értelmezni!
Különben is, ezen kívül értelmezni minek?


A Hogyan utáltassuk meg magunkat gyermekeinkkel? szócikk méltán kerül közlésre. A mai kor emberének semmi érzéke nincs a gyermekneveléshez, mivel már az ő korában sem nevelték fel őt magát helyesen, rendesen és kedvesen. Sokkal könnyebb a szülőnek megutáltatnia magát gyerekével, mint megkedveltetnie. Minek strapálja hát magát? Előbb-utóbb úgyis megtörténik.

A tagadás alkalmazása[szerkesztés]

Mondjuk mindenre, hogy „nem”. Teljesen mindegy, hogy kérdés-e vagy önálló mondat, ami elhangzik előtte. Példák:

Gy: Kimehetek a kertbe játszani?
Sz: Nem.
Gy: Ma láttam a Micimackót visszatérni!
Sz: Nem.
Gy: Anya/Apa, éhes vagyok!
Sz: Nem.
Gy: Anya/Apa, te minden kérdésre nemmel felelsz?!
Sz: Nem.

Ésszerűen osztogassuk azért a feleletet, mert bizonyos esetekben a visszájára fordulhat. Példák:

Gy: Apa/Anya, neked van eszed?
Sz: (magában az abortuszra gondol)
Gy: Akkor most elversz?
Sz: (hallgat inkább)
Gy: Nem szeretem a spenótot!
Sz: Nem... (sírva fakad)
Gy: Anya/Apa, megehetem mégis a spenótot? Nagyon éhes vagyok...
Sz: (zokog)
Gy: Anya/Apa, itt vagy még...?!
Sz: (elmenekült, pedig most mondhatná, hogy „nem”)

Nomen est omen[szerkesztés]

Ha lány, nevezzük el Oráliának, Fénynek vagy Kleopátrának, ezzel egészen biztosan egy életre megutál minket majd. [1] (Lásd még: Horváth Orália)

Ha fiú, nevezzük el Alehandrónak, Edömérnek, esetleg Ödönnek, vagy találjunk neki egy szép nevet, de mindenkinek híreszteljük el, hogy Pöcsösre kereszteltük,(vagy esetleg Lófusszá) így hívják; a felnőttkori szülők felé irányuló abúzus (tarkónlövés) garantált.

Vezetéknévhez idomítsuk a nevet, így biztosítva, hogy csemeténknek egy életre el legyen baltírozva a jókedve. Pl.: Pop Simon, Beviz Elek, Végh Béla, Kala Pál, Mikorka Kálmán, Bél Sára, Budipa Piroska, Kandisz Nóra, Leszo Patrícia, Beba Szabina, Fehér Írisz, Cserepes Virág, Nyári Napsugár, Esti Hajnalka, Erős István, Édes Anna.

Testi erőfölény alkalmazása[szerkesztés]

ÜSSÜNK! Kérdés nélkül. Így garantált szintén a hatás – és az is, hogy külön nevelkedik tőlünk (remélhetőleg egy normális családban, nem ilyen elvetemült állatnál, mint mi vagyunk). Mi addig pihenhetünk egyet a hűvösön. De azért gyakran nézzünk hátra, és ne csodálkozzunk, amikor jön a drabális, anyósgyilkos Joe a szomszéd priccsről – akit szintén vert az apja/anyja – felénk a vécékefével...[2]

Tinédzserkor megkeserítése[szerkesztés]

Előzzük meg a kamaszkori panaszokat (és a panaszkori kamaszokat is).

  1. Fenyítsünk be, ha ellenkezik velünk, hogy nálunk vannak az édibédi puncis/kukis[3] gyerekkori (ami nem egy 32-es méretű korcsolya) képei, és nem félünk felhasználni őket alkalmas időben (t.i. megmutogatni a frissen összeszedett és holtig szerelmes barátnak/barátnőnek/stylistnak).
  2. Mondjuk mindenkinek, akivel barátkozik, hogy gyerekkorában túrta az orrát, és megette, amit benne talált (lányoknak), vagy hogy gyerekkorában szívesen öltözött be lánynak, és szolgált fel teát a Barbie-babáinak délutánonként (fiúknak).
  3. Bánjunk vele úgy, mint egy háziállattal. „Eszne, eszne, Kucu malacom!” „(fütty) Ide, ide, kiskutyám, ide hozzám!” „Vályúhoz, disznócskám!”[4] Lehetőleg akkor, ha épp nálunk[5] van a legjobb barátja/barátnője/csaja/pasija.
  4. Reggelente keltsük rendszeresen vízfürdővel, rángassuk ki az ágyából, üssük párnával, és fotózzuk le, amikor még alig tud magáról, majd tegyük fel a képet az internetre[6].
  5. Iskolába a tízórai mellé csomagoljunk egy kis gyorséttermi menüs játékfigurát, minél cikisebb, annál jobb.
  6. Esténként tegyük be az aznapi, általa termelt és el nem tüntetett mosatlan edényhalmot az ágyába.
  7. Vegyük el a billentyűzetét. (Garantált a megtorlás.)[7]
  8. Az érintőképernyős kütyüt is vegyük el.[8]

Mindezek után[szerkesztés]

Ne csodálkozzunk, ha felnőve semmire sem fog minket tartani, és gyűlölni fog minket. Inkább idejében adjuk fel magunkat a rendőrségen, szóljunk a gyámügyiseknek, higgyük el, jobb lesz nekünk Joe-val a sitten, vagy gyerekek nélkül, mint hogy az édes kis csemeténk lemészárol minket a saját fotelünkben, amint épp a Gyilkos elmék c. sorozatot nézzük...

(dr. Hamburger Edömér, korábban bántalmazott gyermek, ma népszerű bértollnok kutatásai alapján)



  1. Mert nagy az Isten állatkertje...
  2. Ami kevésbé volna rémisztő, ha azon a vécékefén nem csücsülne ott az a bizonyos szülő...
  3. Vagy mindkettő...
  4. De nem is az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem hogy alacsony a kerítés.
  5. Reménykedjünk, hogy erre nem jön rá...
  6. Aztán a környék két hétig nyomozni fog, ki az, akit a guglikocsi lekapott arccal lefelé a járda szélén fekve.
  7. Elmaradott szülőknél beválik. Az érintőképernyős kütyüt birtokló kis pimasz erre bezzeg rá sem hederít.
  8. Persze, ha már megnyomta a képernyőn a nagy, piros gombot, akkor mélyhangú madarak...