Combino
A lopakodó kombínó (combinus invizibilus) egy sárgás, félénk, kötöttpályás lény, mely főleg éjszaka merészkedik ki a szabadba. Ha megijed, rögtön megáll és halottnak tetteti magát. Lehet, hogy az ajtaja is kinyílik. De lehet, hogy nem. Inkább, minthogy igen.
A járművek országába, azon belül a kötöttpályások törzsébe, az áramszedősök osztályába, a villamosok alosztályába, a kombínók családjába, a sárgák vagyunk alcsaládba, valamint váltakozóan a tele vagyunk ellenőrökkel, tele vagyunk utasokkal, tele vagyunk legyekkel, tele vagyunk ittasokkal, tele van (a változatosság kedvéért) a sín akármivel, ami akadályozza a közlekedést, a lerobbantunk és a felrobbantunk alalcsaládba tartoznak.
Előfordulása[szerkesztés]
A világon ma már csak mindössze 500 példány él. (Szabadon egy sem). Európán kívül csak Japánban és Ausztráliában található elvétve néhány példány a nagyobb állatkertekben. Ennél fogva eszmei értéke igen magas, egyetlen kombínó kilövése 36 milliárd forintos büntetést von maga után.[1]
Élőhelyei[szerkesztés]
A faj eredetileg Düsseldorfban őshonos, de az évek során a populáció egy része vándorlásnak indult, és egészen Ausztráliáig illetve Japánig jutott, ahol ma is vígan élnek. Külsejük igen változatos, míg Lengyelországban és Svájcban a zöld kombínók dominálnak, addig Németországban a piros, Magyarországon a sárga, Ausztráliában pedig fehér színű egyedek élnek.
|
|
|
|
|
Tulajdonságai[szerkesztés]
Mérete:
- – minél tömöttebb, annál hosszabb, vagy legalábbis annál tovább tart átjutni az egyik végéből a másikba.
Magassága:
- – pontosan ideális ahhoz, hogy egy 2 méteres férfi az összes kapaszkodóba beleakadjon.
Előnyei:
- – ha elég tömött, akkor nem fér fel rá a BKV-ellenőr;
- – a kerekesszékkel felszállni kívánó utasoknak kiválóan megfelel az alacsony padló (kivéve, hogy a jármű és a megálló peronja között 15 cm-nyi űr van;
- – a magyar változat légkondicionálás nélküli, így energiatakarékos.
Művelődés[szerkesztés]
Én akkor vagyok igazán hazafias,
ha azt gondolom, hogy én vagyok a hatos villamos.
S bennem utazik haza a nép.
A villamos mélye az anyaméh.
Minden megálló egy születés,
minden megálló egy születés ünnepe.
Le-fel száll a sok pete.
Szakállas embrió, száguld a combino.
Nem fáj, nem fáj, nem fáj,
nem fáj, csak ha nevetek.
~ Rutkai Bori