Mándok
Mándok, avagy hogyan beszéljünk sokat valamiről, amiről nem akarunk mondani semmit:
...Ma már az ember elsőkézből internetről tájékozódik. Viszont, ha interneten bukkan az ember Mándokra -legyen az szándékosan, vagy csak véletlenül- nagyon kevés információt találhat. A vendégvárón megtudhatja az amúgy tájékozott, bár Mándokon sosem járó országjáró, hogy láthatta már Mándok egyik legnagyobb kincsét! Az értékes műemléket – a XVI-XVII. századi, fából épült, Szent Miklós tiszteletére szentelt – görög katolikus templomát a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba telepítették át.
Kicsit tovább keresgélve mindösszesen annyi adatra bukkanhat hogy a nagyközség 28,91 négyzetkilóméteres, lakói száma 2001-ben 4552 fő, így népsűrűsége 157,45 fő/km². Ennél többet lehet olvasni a száraz adatokból és történetekből a település honlapján. Ott informálódhatunk a 2005-2006-os moziműsor mellett az önkormányzatról és intézményekről is.
...Nah de ha ennyi információ is kevés, induljunk el. Ha a fővárosból indulunk -legyünk kicsit fővároscentrikusak, és feltételezzük, hogy onnan is indulnak emberek- vonattal átlagosan 1 átszállással 6 órányi utazással meg is érkezünk a település szélére. Oda ahol ugyan nincs semmi, de amig besétál az ember a "központba", már ismerkedhet is a településsel. Először is itt egy térkép. A sok egymást kiegészítő H-betűs elrendeződésű utcákon bolyongva három templomot is találunk. A legelső, legnagyobb a "Református", aztán nem messze a "Római katólikus" és alig száz méterrel arrébb a "Görög katólikus", szóval vasárnaponként a reggel kezdődő harangok hanversenye, estére csendesedig csak el.
Akkor sem kell megijedni ha sétánk közben azzal a hírrel fogadnak, hogy ahol járunk, az "Apagy", vagy "Bukóc", esetleg "Sűrű", "Bükő" ne adja Isten "Kanoda". Ez nem azt jeletni, hogy rossz helyen szálltunk le vonatunkról, csupán azt hogy az "ősi" társadalmi rétegződést és megkülönböztetést a mai napig hordozza a település.
Ha idegenként autóval érkezik az ember Mándokra, akkor sincs sokkal jobb helyzetben a tájékozódásban, informálódásban, de nyert legalább egy órát, az előbb említett viszonyolaton. Viszont személyesen élheti meg, hogy a magát várossá kinőni kívánó településre érkezve toldozott-foldozott, macskaköves, kanyargós úton rázkódhat végig. Ez ugyanis az első benyomása az ide utazónak. Aztán ahogy végighalad az amúgy rendezett településen, első ránézésre is észrevehető, hatalmas a csend és nyugalom. Mivel műemlék jellegű épületre sehol nem hívja fel tábla a figyelmet, így aki nem ismeri mándokot, hozzávetőlegesen 6 perc alatt végezhet is vele. No persze ez nem azt jelenti, hogy csak ennyit érdemel, csupán ennyi jutott... Pedig az idősebbek tudják, hogy "a tulipánfák Mándokon a legszebbek"! És aki akarja még el is olvashatja a helytörténeti könyvben -mely Mándok rövid története, különös tekintettel a XX. századi emlékekre-, miért is van ez így!
Ha azok a fák beszélni tudnának vajon miről mesélnének...?
Kezdő mándokiként -mivel magam nem vagyok helybéli-, gondoltam hát megnézem azokat a tulipánfákat, ha már azok Mándokon a legszebbek... Bevallom, nehezebb volt megtalálni, mint a Kocsordi atombunkert, pedig a helyi lakók segítségét kérdtem (volna). De tavasszal 4-6 hétig valóban szép a tulipánfa, így április környékén mindenki keresse meg!
Az egyik legnagyobb érdekessége még a településnek, hogy a neves napok (pl. augusztus 20-a vagy a többi nevezetesebb nap is!) helyi időszámítás szerint évek óta sosem arra a napra esik amikor van...
Mindemellett számomra egyik legaranyosabb jelensége volt 2006 őszén a "Madárijesztő szépségverseny", és ezt megelőzően az augusztus 20-i (ami helyi idő szerint 19-re esett) Mesefesztivál.
Szóval ne rohanjunk annyira, ne legyünk szkeptikusak, hiszen a hétköznapi, átlagos életet még itt az ország leg eldugottabb észak-keleti csücskében sem az adatok, hanem a közhangulat, a közöségi élet és a legapróbb dolgok összességei teszik ki. És ne higyjük, hogy nincs, mert bőven találhat a figyelmes szemlélő, csak meg kell látni! Ha máshol nem is, akkor legalább a jóval több mint félezer gyereket számláló ÁMK-ban. A sok apróság még tisztán, függetlenül, kötődések és érdekek nélkül teszi a dolgát.
Forrás[szerkesztés]
Szerk. megj.:
Habozás és változtatás nélkül lenyúlva a Wikipédiából. (Nem számítva az elütéseket, egyes helyesírási hibákat, megmégamiaszemünketbáncsa...)