Réti nyúlbecő

Az Unciklopédiából

A réti nyúlbecő (Daucus lepusculi P.) fás szárú, lenfürtös virágzatú, egynyári, védett növény. Népi neve nyúlsaláta, répafa.

Biológiája[szerkesztés]

A kifejlett példány magassága elérheti a 30–40, átmérője a 10 cm-t. Jellegzetes természetes környezetéből is erősen kirívó narancssárga színezete, illetve szárcsúcsa felé szélesedő vagy hengeresen terebélyes formája. Levélzete és gyökérzete elcsökevényesedett hajszállevélzet, illetve gyökérzet, amely a nyúlbecő élettani funkcióira (táplálék- és vízfelvétel, fotoszintézis, stb.) nézve csekély hatással bír, ennek következtében a növény élettartama rendkívül rövid: két–három hónapos föld alatti növekedést követően a talajfelszínre bukkanó, kifejlett nyúlbecő szára egyhetes időtartamon belül porózussá válik, s a növény elpusztul. A túlzott csapadékmennyiség (>300 ml) a talajfelszínre bukkanó növény porozitását sietteti. Föld alatti növekedését sajátos szimbiózis teszi lehetővé: a rétinyúlbecő-telepekkel elvegyülő kövér porcsin (Portulaca oleracea), arany pipitér (Anthemis arvensis) és lándzsás útifű (Plantago lanceolata) gyökérzetükkel a réti nyúlbecő köré fonódva látják el tápanyaggal.

A nyúlbecő jellemző elterjedési területe Közép-Európa homokos, ámde intenzív szántóművelés alatt álló síkságai (Kelet-Magyarország, Észak-Jugoszlávia), legismertebb alfaja, a Daucus lepusculi P. var. kécskensis a Kiskunság sívó földjein honos. Tudományos kutatás céljaira 1959-ben alakították ki Magyarországon a négyhektáros tiszaalpári nyúlbecő-rezervátumot (turisták számára nem látogatható).

Története[szerkesztés]

A réti nyúlbecő gazdasági haszna elenyésző, napjainkban jobbára dísznövényként kedvelt. A múltban főként ínségeledelként volt ismert, melynek betakarítását, összegyűjtését a talajfelszínre bukkanó nyúlbecő-telepek kirívó, nagyobb távolságból is észrevehető színezete jelentékenyen megkönnyítette. A szántóművelést forradalmasító bolgárkertészet 19. századi előretörése során irtóhadjáratot indítottak a nagy területeket elfoglaló ~ ellen. A faj kipusztulását gátolta meg Koperniczky Aurél (1845–1911), jeles magyar virágkertész, aki ellenkampányában a nyúlbecő iparművészeti alkalmazásának lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Mozgalmának és az általa kidolgozott nyúlbecő-telepítési programnak köszönhetően 1897-ben Kocséron megkezdte működését az Első Magyar Királyi Nyúlbecő Gazdaság, ahol injektoros tápanyag-adagolással, melioratív nitrifikációs talajműveléssel és a természetes környezet szimulálásával nyúlbecőkertészetet virágoztattak fel Koperniczky vezetésével. Századunk húszas–harmincas éveire előbb a magyar, majd a közép- és nyugat-európai polgári háztartás kedvelt kiegészítő-díszítő elemévé vált az életfeltételeit biztosító terráriumba telepített élő, illetve különféle iparművészeti kompozíciók főelemeként (fali tálak, karácsonyi, majd Bálint-napi koszorúk, gyertyatartók, korlátdíszek, bábuk stb.) az elpusztult, de szárítással konzervált nyúlbecő. Az 1970-es években vált egyre divatosabbá – lakberendezési jelentőségének továbbélése mellett – a preparált nyúlbecő különféle használati tárgyként való alkalmazása (ruhafogas, fali kulcstartó, levélnehezék, gépkocsi-illatosító stb.). Napjainkra a nyúlbecő a japán, illetve a japán hagyományú ikebanaművészet egyik kiemelt jelentőségű eleme. A nyúlbecő másik jelentős felhasználási területe az erdőgazdálkodás: őrölt, porított, majd szárított formában a mezei nyulak kedvelt téli csemegéje.

A lakásban tartott nyúlbecő gondozása a legfrissebb agrokémiai kutatásoknak köszönhetően nem igényel különösebb szakértelmet: biztosítani kell talajágyában a korábbiakban felsorolt szim-biotikus fajok tenyészetét, valamint a kereskedelmi forgalomban, főleg virágszaküzletekben és lakberendezési boltokban könnyen hozzáférhető Nytro-Daucus B11 napi kétszeri beinjektálását a nyúlbecő szárába. A növény locsolást nem igényel, a lakás páradús vagy száraz levegője élettani funkcióira nézve közömbös. Otthoni körülmények közötti szaporítása egyelőre nem megoldott. (Magyarországon a HunPod Kft. szaküzlethálózata foglalkozik a nyúlbecő kereskedelmi forgalmával és termesztési szaktanácsadással; Tel.: 245–27–06).

Irodalom[szerkesztés]

  • BOGÁTI FAZAKAS Miklós: Az szerelem kertyében nölvő répa’ fájarol, mellynek meg izlelése dönt-vén az nagy vágyakozásba mindeneket. Kassán, 1597.
  • KOPERNICZKY Aurél: A nyúl-becző hasznáról a mezei gazdaság, a lakás csinositás és a művészetek előtt. Budapest, 1892.
  • GUNDA, Béla: Gathering and eating rabbit-pod by the Hungarian peasants. Data to the cultural ecology of Europe. Folk 28 (1968) 2:124–171.

megj.:[szerkesztés]

tuggyuk ki írta, nem mongyuk mek (szóval Csermanek Ottó) - (Midás-királ)