Tévémaci
Kedves Gyerekek! A ma esti mese helyett elmesélem nektek a Tévémaci (Tévé Maci®) hiteles történetét.
A Tévémaci (Tévé Maci®) hiteles története[szerkesztés]
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici mackó, aki csini rózsaszín bugyikban járt, és senki sem szólt neki, hogy fiú létére ez igazán hagy némi kívánnivalót maga után. De kiderült, ha tetszik, ha nem, Mackó bizony lány, így joggal és okkal pályázhatna Micimackó szerepére, aki meg történetesen fiú. No de, hogy szavam egymásba ne öljem, ez a kicsi látens retroszexualitású mackó megszületett az átkommunista rendszer elmagyarosodásának derekán...
A kicsi mackó felsírt az anyja, a Nagy Medveanyó ölén, és elhatározta, hogy most gyorsan felnő és tévésztár lesz. Így is lett. Telt-múlt az idő, hogy, hogy nem, kicsi Mackó felcseperedett és ő is Nagy Mackó lett. Édesanyja úgy gondolta, hogy most már ideje beadni a Magyar Televízióba, ezért hát fogta kislányát (aki már nem is volt kicsi), Valér babát, és hármasban becammogtak a Szabadság térre (el is tévedtek, mivel nem ez volt akkoriban kiírva az utcatáblára). Kossuth Lajos szobránál egy tüsszögő csinovnyik térítette észre az elcsellengőket, hogy nem a nagy, kupolás építmény felé kell menni. Nem, akkor még nem oda, majd sok-sok év múlva! Bár az is tény, s ők ekkor azt még nem tudták, hogy sok-sok év múlva mehetnek a Tévészékházához is, akkor is teljesen mindegy lesz. No, megköszönték hát az illendőséget, s elindultak immáron a jó irányba.
Mentek-mentegéltek, mígnem egy hídhoz értek, s azon átalhaladának átallósan arrafelé. Nosza, már ott is voltak a Tévé székházának sarkánál. Akkor eszébe jutott a kis macinak, hogy pisilnie kell. Édesanyja pironkodott, ejj-ejj, otthon kellett volna megejteni! (Később belátta, hogy soha semmilyen mackót nem kellett volna "megejteni", s akkor most nem is lennének ekkora galibában a mackóalkalmazó vállalatok. Egyszerűen alkalmaznának egy másik fajt. No de.)
Egyszer csak meglátták a nagy vaskaput (kaputt...), s hogy az mekkora! Kicsi mackó sírva fakadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat! Elment tehát Malackához... ja, ez nem ez.
Hamarosan bementek édesanyjával a kapun, s a portást megkérdezték, merre van az ötös stúdió?
– Szerencséd, hogy portás bácsinak szólítottál! Ha nem így lenne, még mindig én szedegetném a rőzsét, no de, mostan, kicsi málnaszedőm, menjetek fel a nagy lépcsőn, és forduljatok balra, ott lesz egy ajtó, azon menjetek keresztül, de ne nézzetek se jobbra, se balra, mert eltévedtek!
Így is lett. (Eltévedtek.)
Estére odaértek az ötös stúdió ajtajához, már éppen kezdődött volna az esti mese. De jaj, jajongott a szerkesztő, az operatőr, egymás vállán és a statívon sírtak. Hej, hát mi a gond? Siettek oda Mackó anyó és kicsi Mackó. Hej, hát mi lenne, nagy a baj! – zokogták a szórakoztatóiparba került államosodott munkatársak. – Esti mesének van itt a felvételi ideje, de nincs egy állandó szereplő, aki ezt bevezényelné, s akiről minden gyerek látná, hogy most kezdődik a nap fénygondja!
– De hisz ez nagyszerű! – csapta össze a kezét a gyártásvezető, aki elsőnek nézett fel a nagy busongásból. – Nézzétek csak, hiszen itt ez az aranyos kis mackólány, aki alig várja, hogy Lenin apánk elvrendjébe állva szolgálja hazáját és népét!
Nosza, jókedvük is kerekedett egykettőre, hiszen valóban nem kellett már keresni az állandó szereplőre az alanyt. S biza, hej, az állítmányt sem!
A kis Mackó így hát beállt a kamerák és a díszletek közé, felharsant a zene: Parapparapparapparapparaaaaaaraaaa - rapparapparapparapparapparapparaaaaaaa - parapparapparapparapparaaaaaaaa - raaraaa - raaaaraaaa...
Ő pedig ezalatt fogat mosott, jó elvtárs(nő) módjára köpött, megtörülközött, felvette a pizsamát és a bugyit, bement a nappaliba, bekapcsolta a tévét, majd maga mellé ültette Valér babát a fotöjbe, leült ő maga is, és várta a csodás esti mulatságot.
– Vége! – kiáltott a gyártásvezető-rendező, a fővilágosító pedig visszább engedte a fejfényeket. – Ennyi! ...Akkor most tartunk egy kis szünetet, és utána felvesszük a végét, jó?
A kis Mackó repesett az örömtől, mert tudta, jó helyre került, és most már mindig azt csinálhatja, amit csak szeretett volna az életben! Ezer meg ezer kedves kisgyerek álmába lophatja be magát, nekik adhat jóéjtpuszit az éteren át! Csodálatos érzés másoknak adni valamit abból, amire képesek vagyunk, csodálatos érzés szeretettel és boldogsággal ajándékozni meg a nézőközönséget... Mackót áthatotta az adakozó vágy. Már nem akart más lenni, csak Tévé Maci®...
Jött a második felvétel ideje, s Mackó ekkor is a főfénybe vonult, hogy lássák, hogyan megy el csicsikálni. Kikapcsolta a "Vége" feliratú tévédobozon a gombot, majd Valérkával - aki elaludt, s ezt ő oly jókedvvel konstatálta - elindult a hálószoba irányába. Ott leült az ágyra, levette papucsát, betette Valér babát, hogy fel ne ébredjen, majd felhajtva a takarót, melléfeküdt. Lehunyta szemeit, és úgy tett, mintha aludna.
A felvétel után a mamájával és a stábbal leültek, és megették a hamubasült pogácsát, megitták a csatos Bambival, amit készítettek az útra. Közben a rendező, a gyártásvezető (akik látszólag voltak egy személy, valójában egy kedves háromfejú sárkány két feje voltak) beszélgettek Mackó anyóval, kérdezgették Kis Mackót, immáron a hivatásos Tévé Maci®-t, aki már most a fellegekben járt.
A következő héten már ezer és ezer gyermek láthatta, ahogyan Tévé Maci® gurgulázik és köp, vagy ahogy elrendezi a kicsi szőrhaját a fején. Onnantól kezdve egy egész ország szívébe lopta be magát ez a kedves, retrós kis teremtmény a fülbemászóan medvés zenéjével.
Teltek-múltak az évek, a Mackó lányból Mackó anyó lett, majd Mackó nagyanyó...
Ennyi volt csak a sztárrá válásának a története, itt a vége, fussatok el vége, aztán hozzátok vissza, mert csak egy példányban van meg!
Kulisszatitok[szerkesztés]
A tévémaci majdnem olyan öreg, mint az alkotója, Foky Ottó bácsi. Már a hamut is dömdödömnek mondja. És az MTV filmarchívumában magányosan köpköd minden este lefekvés és a fürdőszobatükör előtt.
Tudtátok-e? E![szerkesztés]
- A Tévémaci (Tévé Maci®) feladatot lát el az Unciklopédia hasábjain. Itt bevezet, kivezet és jól megvezet: A_társadalomra_veszélyes_mese-_és_képregényhősök.
- A kicsi mackó ellen 1994-ben merényletet követtek el (lásd a Mélyen Tisztelt Vendégkör alatti első bejegyzést), de sikertelenül. Túlélte, de amnéziás lett, így erre nem emlékszik. Kérlek, gyerekek, ti se mondjátok el neki, ha találkoztok vele!
Tévé Maci® élete ma[szerkesztés]
(Az interjú megjelent a Kismedvegyben, 1993-ban. Részletének leközlésére a Magyar Nők Kalapja adott engedélyt. Engedélyszám: 20100214/2208.)
- Hogy él ma, felnőttként minden gyermek bálványa?
- Hogy élnék, hogy élnék, télen alszom, nyáron málnászom, gyerekeket nevelek, székelyeket ijesztgetek az erdőben. Ma már nincs időm mesét nézni, csak és kizárólag a gyermekeimmel együtt. Velük viszont egész nap. Annak örülök, hogy bejön itt Csíkszeredán az M1, így minden hétköznap este láthatjuk önmagam az esti mese előtt. Nagyon jól esik!
- Miután megkapta a szerepét, nem volt furcsa, hogy felismerik az utcán?
- Eleinte nem, később – mikor tizenéves lettem, illetve felnőtt – már nagyon. Egy ideig komolyan rászoktam az erjedt mézre... De most már jól vagyok. A családom a mindenem, másra nem vágyom!
- Hadd kérdezzem meg, mi történt Önnel azután, hogy sztárrá lett? További sikerek?
- Ó, dehogyis, a farkas se keresett meg. Úgy maradtam. Évekkel később a magam lábára kellett állnom. Bár néha előfordult, hogy valaki máséra álltam – véletlenül. Hétköznapi medve lettem... Egy darabig bántam. De aztán beláttam, hogy nem az örök málnás a megoldás. Ha csak egy helyen vadászom, sosem leszek jobb mackó. Így sodort el ezer helyre az élet, habár kiskorom óta egy helyen élek...
- Ez nagyon szép, rímes mondat volt! Ezek szerint Ön írással is foglalkozik?
- Hogyne. Tavaly adtam ki első verseskötetemet "Van az a méz" címmel, kapható a boltokban. Sokat vettek belőle, a jogdíj is szépen csepeg. Azóta is írogatok, ha van időm. Lehet, hogy kiadok még egy könyvet, nem tudom. Írom az élettörténetemet is.
- Kapott Ön valaha rosszmájú megjegyzéseket?
- Igen, sokan megvádoltak, hogy folyton köpök. Egy darabig a szocializmus alatt a Securitate egyik besúgójának tartottak. Aztán ez elmúlt, kiderült, hogy csak Valérkába szereltek poloskát még gyerekkoromban, az ismertté válás előtt, azért volt annyi gyanús feljelentés a környezetemben...
- Apropó, Valér baba! Vele mi lett? Ereklyeként őrzi? Múzeumnek, rajongónak adta? Vagy elkobozták Öntől?
- Sajnos, Valérkát azóta ki kellett dobnom, mikor az első kisfiam összehányta. Nem lehetett kimosni. Sokat sírtam akkoriban, depressziós is voltam. Akkor szoktam rá az erjedt mézre. De nem Valérka miatt! Akkor megkönnyebbültem, mikor kidobtam. Megkönnyebbültem és sírtam.
- A gyermekei hogy tekintenek Önre, amikor még így, harmincjónéhány év múltán is látják a tévében, gyerekként?
- Nagyon büszkék rám! És én ennek annyira tudok örülni. Meghat, hogy annyi év után ennek még van értéke! Ez összehozza a fiatalokat, összetapasztja, amire most nagy szükség van ebben a nagy szétszóródásban!
Mélyen Tisztelt Vendégkör[szerkesztés]
Nem mindenki szereti a Tévémacit, szóval Öljétek meg Tévémacit!