W.C. Fields
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
W. C. Fields (1880. január 29. – 1946. december 25), amerikai színész, zsonglőr, főfoglalkozású alkoholista és mondáskényszeres.
Aforizmái, bemondásai eredeti és torzított formában úgy terjedtek el a világban, mint a pestis a középkorban. Oscar Wilde csak néz és irigykedik.
Élete[szerkesztés]
Még egészen kicsi korában született. Sokat bőgött a pólyában, ezért édesanyja pálinkás kenyérrel tömte, mit sem tudva arról, hogy ez egy magyar találmány.
Többnyire később is eléggé be volt rúgva. És csak mondta, mondta a magáét.
Ezt is ő mondta[szerkesztés]
„Szeretem a gyerekeket. Jól átsütve.”
Mondott ő még mást is[szerkesztés]
- „A lózan ész az, ami visszatartja a lovakat attól, hogy emberekre fogadjanak.”
- „Nincsenek előítéleteim. Mindenkit egyformán utálok.”
- „Az afrikai szafarimra emlékeztet. Valaki elfelejtette a dugóhúzót, és napokig kaján és vízen kellett élnünk.”
- „Soha nem iszom vizet. Kefélnek benne a halak.”
- „Sose sírj a kiöntött tej miatt. Lehet, hogy mérgezett volt.”
- „Nem az a kérdés, hogy egy nő bolond-e. A kérdés, mennyire.”
- „A döglött hal is tud lefelé úszni. Felfelé viszont csak az élő tud.”
- „A leglustább ember, akit ismertem, pattogtatni való kukoricát tett a palacsintájába, hogy majd azok pattogtassák át a másik oldalára.”
- Sok időt töltöttem azzal, hogy kiskapukat keresgéltem a Bibliában.
![]() |
Ez a szócikk még nagyon rövid („csonk”), vagy zagyva, humortalan. Segíts te is, hogy jó kis szócikk legyen belőle! |