W.C. Fields

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ez a kép a megszólalásig hasonlít W.C. Fieldsre

W. C. Fields (1880. január 29. – 1946. december 25), amerikai színész, zsonglőr, főfoglalkozású alkoholista és mondáskényszeres.

Aforizmái, bemondásai eredeti és torzított formában úgy terjedtek el a világban, mint a pestis a középkorban. Oscar Wilde csak néz és irigykedik.

Élete[szerkesztés]

Még egészen kicsi korában született. Sokat bőgött a pólyában, ezért édesanyja pálinkás kenyérrel tömte, mit sem tudva arról, hogy ez egy magyar találmány.

Többnyire később is eléggé be volt rúgva. És csak mondta, mondta a magáét.

Ezt is ő mondta[szerkesztés]

„Szeretem a gyerekeket. Jól átsütve.”

~ W.C. Fields


Mondott ő még mást is[szerkesztés]

  • „A zan ész az, ami visszatartja a lovakat attól, hogy emberekre fogadjanak.”
  • „Nincsenek előítéleteim. Mindenkit egyformán utálok.”
  • „Az afrikai szafarimra emlékeztet. Valaki elfelejtette a dugóhúzót, és napokig kaján és vízen kellett élnünk.”
  • „Soha nem iszom vizet. Kefélnek benne a halak.”
  • „Sose sírj a kiöntött tej miatt. Lehet, hogy mérgezett volt.”
  • „Nem az a kérdés, hogy egy bolond-e. A kérdés, mennyire.”
  • „A döglött hal is tud lefelé úszni. Felfelé viszont csak az élő tud.”
  • „A leglustább ember, akit ismertem, pattogtatni való kukoricát tett a palacsintájába, hogy majd azok pattogtassák át a másik oldalára.”
  • „Nem iszom vizet. Abban halak basznak!”
  • Sok időt töltöttem azzal, hogy kiskapukat keresgéltem a Bibliában.