Kis undokok
„Gyerekekről ne is lássunk, vagy halljunk. Soha többé..”
„A baba bőg. Hogyha nem, akkor böfög. Ennyi. Na, megyek vacsizni.”
Van egy csomó barátunk és egy csomó ismerősünk, akiknek (összesen) van egy csomó gyereke: ezek zöme a kis undokok.
Aki gyerekre rosszat mond, rossz ember – ez a köz felfogása. A köz – mint már annyiszor: álszent (ld. még: hazug).
Réz Jeromos, egy bölcs kisgyerek, megértő szánalommal tekintett a felnőttekre. Gyerekre is lehet ezzel az őszinte bölcsességgel tekinteni: van egy csomó hülye gyerek. A legkisebb nagy magyar humorista, Királyhegyi Pál nyíltan (=őszintén) utálta a legtöbb gyereket. A gyerekek ezt a sötét sorozatot olvassák, és az Unicef védelmét élvezik. Ádáz ellenségük az óvónéni.
Az igazság ezügyben itt van eltemetve: senki nem vitatja, vagyis mindenki meg van győződve róla, hogy rajta kívül (majdnem mindenki) hülye.
Innen már csak egy lépés lenne a végső kérdés becsületes feltevése:
- honnan jöttek, miből lettek ezek?
Kis undokok, mert megérdemled
Vannak aranyos kis undokok; vannak akik elől még az anyjuk is Kubába emigrálna; és vannak, akik emberiség elleni bűncselekményeket hajtanak végre, nap, mint nap.
- K-Pistike a K-Paxről.
- Akiben benne van az egész ország.
- A kis visító, akinek kiszökött az az istenverte kiskutyája.
- P.D.Z. leendő hóhér.
- Határontúli kis undok
Weöres
. . .
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.
- Réz Jeromost ld.: Karinthynál